Tajtékzó világ

Alig egy évszázaddal a jelenkor után teljesen átalakul a világ. Az emelkedő tengervíz lassú emelkedését követően elárasztja előbb Amerika parti városait, majd a szárazföld belsejének zömét. Mindössze a magaslatok maradnak szárazon, kis szigetcsoportokat alkotva. Ide települnek a tengeri kereskedelemből élő csereállomások, telephelyek. Az önfejű, függetlenségét őrző Myra és hétéves kislánya Madár nevű vitorlásukkal vízi életre adják a fejüket, s csak a kifogott halakat becserélni kötnek ki időnként. Hét éve Myra férje magával vitte idősebbik lányukat, Row-t egy nebraskai gátszakadás idején. Mikor egy idegen erőszakoskodik az asszonnyal, az leszúrja. Előtte azonban a férfi leírásából Myra ráismer Row-ra, akivel áldozata a Sarkkör táján találkozott. Fejébe veszi, hogy feljut Grönland nehezen hajózható környékére, hogy még idejében megmentse Row-t egy esetleges tenyészhajóra kerüléstől. Az egyre sokasodó kalóztársaságok ezekre a hajókra gyűjtik ugyanis a fiatal lányokat. Noha Myra minden újat kizár az életéből, felvesz a hajójára egy fuldokló navigátort, Danielt, majd a Madár zátonyra futásakor hármasban utaznak tovább a nagyobb Sednával. Myra minden ravaszságát beveti, hogy észak felé csábítsa a hajó legénységét, akiknek legfőbb célja biztonságos közösséget építeni a szárazföldön. A biztonság azonban ritka kincs ebben a világban. Kalózok veszik üldözőbe a Sednát, és Myra bánni kezdi, hogy fiatalabb lánya életét kockára tette Row megmentéséért. E szomorú világ és a jellemek ábrázolása olyan hiteles, hogy menten magával ragadja azt, aki lapjait forgatja. A legsötétebb kétségbeesés mélyén is fölcsillan és erőt ad a remény – tanítja.